HOME / Arhiv / Fogyni mellből

Fogyni mellből

Tudta, hogy ez a hallgatag álfölény, amire Mihály azt hiszi, hogy a nők örökölt, ösztönös bölcsessége, a legerősebb eszköz Mihály megtartására. Írok neked, mert másképp nem volnék nyugodt. Azután úgyszólván egyik napról a másikra megváltozott. Az érettségi után beiratkoztam az egyetemre bölcsésznek. Nagyon kellemetlen volt egyszer természetrajz órán. Nem is tudom, józanok voltunk-e, amikor leültünk inni.
Lehet fogyni és izmot építeni egyszerre?


Természetesen az bosszantotta, hogy Szepetneki Jánosnak annyira nem tetszett. De Erzsi nem aludt el, sokáig feküdt összeráncolt homlokkal, karját a feje alatt összefonva, és gondolkozott. Az intelligensebb fiúk Tamást butának tartották, éppúgy, mint tanárai. Olyan közel, hogy szinte indiszkréció ezeken az utcákon járni éjszaka. Ha utazás közben Erzsi manikűröztetni akar, vállald magadra, hogy gondoskodsz manikűrösnőről, és csak a legjobb céget vedd igénybe. Már unom ezt a közéletet, amit itt véghezviszünk, a piazzán. Mert ennek a földnek nincs egy darabja sem, amit történelmi hadseregek, császárok és francia királyok nagyszerű kosztümös csapatai ne tapo stak volna, itt minden ösvény valami nagyon fontos helyre vezet, és Firenze egy utcájára több történelem esik, mint odahaza hét vármegyére. Mihály elfelejtette Toszkánát, és bortól kipirult arca egészen elsápadt a hirtelen rátörő megkívánástól.

Pest minden városrészét külön-külön, szisztematikusan felfedeztem. Igen, ez volt Szepetneki János.

Nagyon különös tanulmány volt, félig a vallástörténet paródiája, félig pedig halálosan komoly tanulmány önmagáról. Üdvözlöm Pétert, Lacit, Editet és Tivadart. Általában nem hiszem, ne haragudj, hogy te tehetnél valamiről ezen a világon. Erzsi bosszankodott, és egyúttal komikusnak is találta a helyzetet.

Mi is éppolyan szigorúan és dogmatikusan kezdtünk ítélkezni az egész mai élet fölött, mint Ervin. Nagybátyám nagy zavarban és számos jelképes kifejezést használva közölte is ezt velem. Most már a feleségem vagy, most már terád is tartozik minden. Ez azt hiszem, úgy keletkezett, hogy tizenhárom éves korunkban volt egy tanárunk, aki koponyavizsgálattal foglalkozott, és az én fejem dudorairól megállapította, hogy tehetséges vagyok, János fejéről viszont azt olvasta le, hogy nem tehetséges.


És azután csakugyan elért az örvény. Ha mindenáron azt akarod, hogy szerelmes voltam valakibe, akkor inkább Tamásba. Éva, mondom, szokatlanul csendes volt. Évát sürgősen férjhez akarta adni. Toszkána történelmisége ugyan pillanatnyilag egyáltalán nem érdekelte, de nagyon szerette Mihályt, amint így áttüzesedett; szerette, hogy éppen ilyenkor, történelmi révedezéseiben, tehát amikor a legtávolabb járt az emberek itteni és mostani világától, ilyenkor felengedett közönye, és ő is olyan volt, mint egy ember. A vőlegény is megjelent, ősz hajjal és bocsánatkérő mosollyal. Évának és a fiúknak egész éjjel fenn kellett maradniuk és vigyázniuk, nehogy elaludjanak, mert a mentőknél azt mondták, hogy ha elalszunk, nem fogunk többet felébredni.

Lassanként a játékhoz is visszatértünk, de a játék sokkal kidolgozottabb lett, János kalandori és Ervin költői fantáziájával meggazdagodva. Éva szeretett az a nő lenni, aki megcsalja, elárulja, megöli a férfiakat, Tamás meg én szerettünk az a férfi lenni, akit megcsalnak, elárulnak, megölnek vagy nagyon megaláznak Ha nem tudnád, nem lennél most ilyen dühös.

Újság sosem volt a kezükben, sejtelmük sem volt, hogy mi történik a világban. Ervin kedvenc szerepe a vadállat volt; kitűnően bevált mint az a bölény, amelyet Ursus én legyőzök, és nagyon tehetséges unikornis volt. A régi dolgok akkor is jobban vonzottak, mint az újak. Talált is számos helyet, ahol italokat árusítottak, de valahogy egyik sem volt az, amit keresett.

A közeledés persze csak ill uzorikus, mert a szerelem valójában eltávolít. Micsoda szakértelem és tárgyilagosság! Éva akkor elájult; ez volt az egyetlen alkalom, amikor Éva idegeivel baj volt. Ezt sosem tudta kiheverni, sok évvel az érettségi után még könnyezve emlegette. A korai felkelés nagyon rosszat tesz neki, napokig nem tudja kiheverni.


Revolvert hordott magával, és kisebb korában hetente agyonlőtt néhány betörőt, aki özvegy édesanyja titokzatos okmányait akarta elragadni. Ervin volt a hegemón, őt tartottuk magunk közül a legkülönbnek, úgy éreztük, az az igazság, hogy Éva őt szeresse. És azután újra kezdődött a nagy élet az Ulpius-házban. Erzsi általában nem szerette a fiatalokat és a félig készeket. Úgy látszik, egészen különös hajlandóságom volt akkoriban a reménytelenségre: De most leülök egy kicsit. Talán a gyermek álmodhatott ilyesmiről - a gyermek, aki kertes villák lakója volt, de félt a tágas dolgoktól - talán a kamasz akart élni olyan szűk helyen, ahol minden félnégyzetméternek külön értelme van, tíz lépés már határsértést jelent, évtizedek telnek el egy rozoga asztal mellett, és emberéletek egy karosszékben; de ez sem biztos. De legjobban mégis a budai várat szerettem.

Minthogy pedig nekem nagyon fekszik, hogy Erzsinek mindene meglegyen, nagyon kérlek, ne vedd rossz néven, ha kijelentem neked, hogy szükség esetén feltétlenül rendelkezésedre állok, ha parancsolod, hosszúlejáratú kölcsön formájában is. Veszendőség-érzésemet már az is kiváltotta, hogy Tamás meg én ennyire nem nekünk való társaságba keveredtünk, emberek közé, akikkel semmi más közösségünk nem volt, mint éppen ez az érzés, hogy most már úgyis minden mindegy. Csak jobb szó híján nevezem szerelemnek azt, amit Éva iránt éreztem.


De beszéljünk Ulpius Tamásról. Mert ott a tények uralkodtak. Éveken át nem volt más vendége az Ulpius-háznak, mint én. Nyaranta kint járt a harctéren, és hadnagyi rangig vitte. Éva már eleget élt a nyakán. Már unom ezt a közéletet, amit itt véghezviszünk, a piazzán. A nő azután lassanként elmaradt, és szüleim tudomásul vették, hogy olyan vagyok, mint amilyen vagyok.

Nem is tartom fontosnak. Jól van, nem érti - gondolta Mihály. Különben ma is éppúgy el tudok szórakozni a házakkal, mint akkoriban.

Erzsi már eddig is nyugtalanul feszengett a helyén, mert emberismerete segítségével Szepetneki János arcáról és kezéről már rég leolvasta, hogy olyan ember, aki időnként el szokott lopni egy aranyórát, és idegesen magához szorította retiküljét, a melyben a passzuszok és utazócsekkek voltak. Éppen ezért megfogadta, hogy minden erejéből igyekezni fog jó férj lenni. Egy este színházban voltak, és mikor utána visszaérkeztek a hotel halljába, Mihály úgy érezte, hogy nagyon szívesen meginna még valamit. De ne veszekedj komolyan.

Azután egy hónapig minden Ravenna volt, és Mihályban máig is Ravenna maradt a félelemnek egy meghatározhatatlan fajtája. A kis, kerek ablak mellett ott lógott Tamás, vagy egy méter magasságban. Valami alkalmi színdarabról volt szó, ami nagyon szép volt, csak az volt a baj, hogy egy eléggé terjedelmes női szerep volt benne. Mondom, egyetlen értéktárgyam volt, egyetlen szóba jöhető magántulajdonom, és szememben éppen vaskos és közönséges, nagyképű nyárspolgárisága által képviselte mindazt, amit annyira nem szerettem, de aminek az elvesztése, most hogy szimbolikus formában megjelent előttem, páni rémülettel töltött el.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>